Az Evoluzione húsz lóerővel erősebb és 35 kg-mal könnyebb elődjénél: a pályaautó is tuningolható

Az állítható hátsó szárny 200 km/h-nál 330, csukott állapotban 440 kg-nyi leszorítóerőt termel

A Ferrari semmilyen szempontból sem nevezhető hagyományos autógyártónak, talán náluk érezhető a legszorosabb kötődés az utcai modellek és a csak kiválasztott kevesek számára elérhető versenyautók között.

Versenypályákon megszerzett nimbuszukat remekül használják ki utcai modelljeik promóciójához, egy Ferrari megvétele jobban hasonlít egy elitklubba történő belépéshez, mint hagyományos autóvásárláshoz.

A cég által nyújtott élmények között elmosódó határvonalon mégis sikerült kialakítaniuk egy sorozatot, amellyel a kivételesek között még kivételesebbek lehetnek a résztvevők: ez a végletekig felspécizett és tuningolt, F1-es technikákat közúti modellekbe szivárogtató XX program.

Az Enzo FXX-szel megkezdett sorozatba magukat bevásárló klientúrát a kizárólag versenypályán használható csúcsmodellek mellett különleges tréningek és események várják, természetesen horribilis áron. A program résztvevői ráadásul tapasztalataikat is megoszthatják a főmérnökökkel, így kicsit maguk is a cég fejlesztőivé válhatnak - exkluzív, de rendkívül borsos áron mért szolgáltatás. Az Enzo FXX után következett a még tovább vadított Enzo FXX Evoluzione, majd a modell leváltásával az 599XX jött a sorban: most pedig eljött az 599XX Evoluzione ideje.

Ezen a képen még a régi szárnnyal látható az 599XX. A DRS kezelését nem bízták az úrvezetőkre, a rendszer a kormányelfordítás szöge, a hosszanti és keresztgyorsulás, valamint a sebesség függvényében automatikusan nyitja-zárja a szárnyat

Az eredetileg 1,3 millió euróért megvásárolt 599XX tulajdonosok most további 185 ezer euróért továbbfejleszthetik autóikat, és meghosszabbíthatják részvételüket a programban. Körülbelül hatvan millió forintért tehát további két évre meghosszabbítják a gyári tesztvezetéseket, és az F1-ből átvett megoldásokkal fejlesztik tovább a már futó 599XX-eket. A fejlesztések aerodinamikai oldalán hatalmas új első légterelő és egy Alonsóék által is használt hátsó szárny áll: utóbbi pontosan azt tudja, mint az F1 versenyautók DRS-e, azaz egyenesekben a légellenállás csökkentése érdekében kinyitható, a kanyarokban pedig zárt állapotban növeli a leszorítóerőt. Emellett a hatliteres V12-es motor teljesítményét is felpiszkálták, 730 helyett 750 lóerős lett, így a Ferrari házi Fiorano tesztpályáján, az eredetinél rövidebb végáttétellel 1:15-ös időre képes, amivel pontosan egy másodperccel hagyja le elődjét.

Összesen csak 29 példány készült az 599XX-ből, de ha összeszorozzuk a számokat, gyorsan kiderül, így is milyen vastag bőrt húzhat le leglelkesebb rajongóiról a Ferrari: a vicc az egészben, hogy valószínűleg mindannyian széles mosollyal járulnak a pénztárhoz...